The Fourth Energy Forum

Dear Guests,

Not so long ago we might have considered any illusion to an energy supply crisis as an exaggeration that environmentalist often use. Nowadays we experience increasing prices, decreasing stocks, and supply disruptions as part of our common everyday routine. The economic crisis has also caught the attention of the public, and conferences and raising awareness events that follow one another are crucial.

At this year's 4th Energy Forum, one of the main highlights are regional concerns and alternative energy. I am happy to hear that the Polish Eastern Institute proved to be an outstanding partner on course of shaping cooperation in Central and Eastern Europe. We welcome them in Budapest, and we also welcome participants from Europe and from overseas.

When talking about the quality of our lives and the future, it is a crucial concern to have energy supplies secured from sustainable sources. A society aspiring to exist for many years to come can not afford to turn its back on the issue of energy security. Changing the way of thinking is not like fighting windmills: the already existing system of values inherent in human nature has to be supported and encouraged. Raising awareness of our responsibilities and building on the interactions in the global world, academic and political elites need to analyze the problem at the household level to reach permanent change.

At this December’s climate change conference in Copenhagen, opposing parties will again strive to reach an agreement. The determination to act appears to be universal, and the goal is to have agreement valid starting in 2010.

Pressing issues of energy policy did not change in the past years, while numbers and indicators have been deteriorating. Due to the advances of science, the picture became even more complex: we now know more about the advantages and disadvantages of bioenergy. This is why, we are much looking forward to the results of the Danish research on green energy to be presented at this Forum. I hope that regional cooperation in energy affairs will find its place and mission and thus the Energy Forum will prove to be a useful and creative tool in serving this mission.

Short-term concerns generated the global economic crisis. Now it is time to think long-term; With this, I wish you a fruitful exchange of ideas, new insights and well-grounded arguments.

László Sólyom

Download address .pdf (en) Download address .pdf (hu)

Good morning, Ladies and Gentlemen!

You know there will be an election in Hungary so the press needs some good photos. That’s the reason why I selected to come here to introduce some of my thoughts. Thank you very much for the organizers to invite me here.

Ladies and Gentlemen!

If you don’t mind I will continue sooner or later in my own native language, Hungarian, so please use the translator machine.

But before that I would like to clarify the situation we are living in Hungary. You are guests in a country which is in a political situation of transition. The election will be next April the latest, the government has basically created a feeling around himself of moving out, so no strategical decisions can be done by them, the opposition is ready to come into power but they need some popular vote, so they cannot make any decisions yet, so the whole country is in a transitional period during the forthcoming several months.

Of course at the same time in Hungary we have some bad economic indicators which are well known, they make our job even more difficult. The sense of our economic policies is basically two points: the first is to create economic growth. In Hungary, you know, the figures are rather deteorating and annoying, minus 7 or minus 8. The other sense of having a good economic policy is to create employment and labour possibilities for the people and we have a peak, a record in Hungary in terms of unemployment. So we are in a very difficult situation. We don’t have a real government – already and yet -; therefore we have a bad economic policy that provides worse and worse figures. So this is the country you are hosted by… Thank you very much for coming.

So if you don’t mind, Ladies and Gentlemen, after this I would like to make some comments on energy policy.

Először is szeretnék tenni néhány tételszerű megállapítást. Mi úgy gondoljuk, hogy ugyan a világ energiafelhasználása 2010-ben csökkenni fog, azonban ez nem változtatja meg a hosszú távú folyamatokat. A feltörekvő államok át fognak térni fokozatosan az energiazabáló életformára, amely bennünket, nyugati társadalmat már jellemez, az alternatív energiák fejlődése ellenére is az igények tekintélyes részét hagyományos, fosszilis forrásokból fogjuk fedezni. A második megállapítás, amit tenni szeretnék, az Európai Unióra vonatkozik. Az Európai Unió egyre inkább függő helyzetbe kerül; úgy tűnik az energiaszükségletének jövőben hetven százalékát fedezi majd importból a jelenlegi ötven százalékkal szemben. Az Európai Unió nem volt képes kialakítani versenyképes és egységes energiapiacokat, mint ahogy nem rendelkezik – legalábbis jogi értelemben –közös energiapolitikával sem. Az Európai Uniót – ez a harmadik megállapításom – a sok szó és a kevés tett jellemzi ebben a pillanatban. Valójában egy lopakodó jogalkotás zajlik. Az Európai Unióban hoznak döntéseket a környezetvédelemről, a támogatáspolitikáról és a versenyszabályozásról, amely szép lassan, de biztosan kijelöli a majdani közös energiapolitikának a körvonalát is. De ezek a szabályok nem az energiapolitikából kiindulva születnek meg, hanem annak a környezetét alkotó területek szabályaiból adódnak össze. Ez számos nehézséget és komplikációt hoz majd magával a későbbiekben.

Az Európai Unió nem tudja súlyozni ebben a pillanatban a feladatait: stratégiailag fontosabb szempontokat nem tud a stratégiailag kevésbé fontos szempontok elé sorolni. A gazdaságélénkítő csomag esetében mindannyian láthattuk, hogy az energiaszempontból leginkább kiszolgáltatott közép- és kelet-európai régió semmilyen preferenciát nem kapott. Az energiafüggetlenség legsúlyosabb formában Közép-Európában valósul meg, mégis mondjuk az első magyar–szlovák gázösszekötetés nem kapott nagyobb támogatást az Uniótól, mint a francia–belga összekapcsolás, amely a hetedik a hat már meglévő mellé. Ez jól mutatja, hogy az Európai Unió ebben a pillanatban a maga stratégiai súlyával és mélységével nem képes fölfogni Közép-Európa helyzetét. Jó hír, hogy a Nabucco tett előre néhány lépést, és – bár erről megoszlanak a vélemények, de – szerintem jó hír, hogy a Nabucco által megtett lépéseket az oroszok a Déli és az Északi Áramlat ügyében követik. Tehát nemcsak a Nabucco, hanem az Észak és a Déli Áramlat ügye is mozdul előre. Oroszországgal kapcsolatban kerülendő a későbbi diplomáciai magyarázkodásokat csak egyetlen megjegyzést szeretnék tenni. Úgy látom az európai politikusok beszédeit hallgatva, hogy körvonalazódik egy hamis illúzió, a kölcsönösség hamis illúziója. Hajlandóak úgy beszélni Nyugat-Európában az Európai Unió és Oroszország energiapolitikai kapcsolatáról, mintha ez valamifajta kölcsönös függés lenne, az egyik oldalon az eladó, a másik oldalon a vásárló a piac logikája szerint függnek egymástól. Ez azonban nem így van, mert míg az eladó egymaga lép fel, addig a vásárlók megosztottak. Következésképpen a vásárlók egyedi megállapodásokat kötnek az eladóval, nem képesek közös stratégiát kialakítani, így elméletileg a kereslet–kínálat alapján lehetne itt egy kölcsönös függés, de erről szó sincsen. Tehát ma kölcsönösségről beszélni, ahogy ezt gyakran teszik Nyugaton, egy hamis illúzió.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami Magyarországot illeti, a mi függőségünk a legsúlyosabb. A gázellátásunk már most is 80, azaz nyolcvan százalékban egyetlen beszállítótól, Oroszországtól függ, és ha nem jön létre közös energiapolitika, akkor a magyar külpolitikának ezzel a kérdéssel szemben az eddigiekkel most már komolyan kell foglalkoznia. Magyarország nyilván kisebbrendű érzésektől is vezettetve az elmúlt időszakban néhány ügyben igyekezett progresszívabbnak mutatkozni, mint maga a közösség, ahová tartozik, mármint az Európai Unió. Itt van például ez a remek magyar piacnyitás, amelyet az Önök figyelmére érdemesnek tartok. Ez egy igazi magyar hungaricum: megnyitottuk az energiapiacunkat, a verseny azonban torz és továbbra is monopóliumok uralkodnak. Nekünk sikerült úgy vegyíteni a liberalizációt az államilag kontrollált kereskedelemmel, hogy a két modell minden hátrányát ötvöztük, és minden előnyét sikerült kiküszöbölni. Ami Magyarország feladatait illeti, a helyzet meglehetősen világos, hiszen alapkérdésekre kell választ adni. Az első, hogy a gáztól való függőségét Magyarországnak mindenképpen csökkenteni kell, alternatív szállítási útvonalakra van szükségünk, és alternatív forrásokra is szükségünk van: diverzifikálni kell a szállításban és a források tekintetében is.

Az ellenséges kivásárlási kísérletekkel szemben meg kell védeni az érdekeinket, azt kell mondanom, hogy az elmúlt néhány évben egyik legsikeresebb parlamenti akciója az volt, amikor a Mollal szembeni ellenséges kivásárlással szemben eurokonform védelmi megoldásokat talált a magyar parlament. Talán érdemes elgondolkodni arról, hogy az ellenséges felvásárlási kísérletekkel szemben regionális összefogás is indokolt volna. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon fejleszteni kell az energiahatékonyságot, meg kell erősítenünk a zöld energia szerepét, élni kell az atomenergia lehetőségével úgy, ahogy a magyar parlament erről már korábban döntött is.

Ha egyetlen képben akarnám leírni az Európai Unió és benne Magyarország viselkedését, akkor egy régi film címével tenném ezt. Bizonyára Önök is ismerik ezt a filmet, az a címe, hogy az Öldöklő angyal. Ez a film arról szól, hogy egy házaspár előkelő vendégeket lát otthonában vendégül, a dráma kedvéért a lakás a Gondviselés utcában van, és az elfáradó vendégek ahelyett, hogy hazamennének, valamilyen rejtélyes okból inkább úgy döntenek, hogy ott alszanak. Reggel, mikor fölkelnek pedig azt tapasztalják, hogy hiába van nyitva az ajtó, egyikük sem tud kilépni a szobából. Ez az öldöklő angyal. Ez akkor jutott eszembe, amikor egy friss hírt olvastam. Ez a következőképpen hangzott múlt hét kedden: ugyan a globális energiakereslet az idei évben még csökkent, azonban a következő években tovább nő a világ energiafelhasználása, ha a nemzetközi közösségnek nem sikerül új klímamegállapodást tető alá hozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Évek óta beszélünk az energiaválságról. Ez a konferencia sem első alkalommal ül össze, könyvtárnyi értekezés, cikk és tanulmány. Ennek ellenére ott tartunk, hogy a nemzetközi közösségnek vagy sikerül összehozni valamilyen érdemi megállapodást, vagy nem. Elővettem azt a rövid köszöntőt, amelyet a tavalyi konferencián mondtam, és arra jutottam, hogy hát most kihasználva az Önök gyanútlanságát, egy az egyben fölolvastam volna, az továbbra is minden pontjában aktuálisnak tűnne. Ez jól mutatja, hogy a politikusok az Európai Unióban, de az egész világon is az Öldöklő angyal című filmben látott szereplők módjára viselkednek. Mindenki tudja, hogy mit kellene tenni, ki kellene lépni az ajtón, és mégsem tudjuk ezt megtenni. Az ajtó nyitva van, a kényszer nagy, a kihívás erős, mégis tétlenek vagyunk.

Azt kell mondanom, hogy ez azért van így, mert a világ sokfajta energiaproblémától szenved. A világ politikája, az európai politika is az emberi energia problémájától is szenved. A magyar nyelvben, illetve a magyar lexikonokban az energia definíciója úgy hangzik, hogy energia általános értelemben a változtatásra való képességet jelöli. Be kell látnunk, hogy az energiapolitika tekintetében a világ politikusaiból, de az Európai Unió politikusaiból mindenképpen elsősorban az emberi energia hiányzik, a változtatásra való képesség hiányzik elsősorban. Természetesen mindannyian tapasztaltuk a világgazdasági válság során, hogyha nagy a baj, akkor az emberi energia hirtelen nagy mennyiségben jelenik meg az európai politikában, és a pénztőke piac és társadalomromboló hatásaival szemben hirtelen a politikusok mégiscsak képesek meghozni a szükséges döntéseket. Az energiapolitikában azonban még nem tartunk itt. Az energiapolitika esetében az európai és a világpolitika egyelőre még meghajlik a gazdasági érdekcsoportok nyomása és érdekei előtt. Én nagyon kívánom, nagyon szeretném, és azt kívánom mindannyiunknak, hogy ne kelljen az energia világában olyan válságot átélnünk, mint amit a pénzügyi válságban éltünk át azért, hogy végre a politikusok a szükséges emberi energiát a változás érdekében, az új szabályozások érdekében képesek legyenek produkálni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ráadásul nincs szövetségesünk a nyilvánosságban sem: teljes káosz uralkodik az emberek fejében. Egy demokráciában számít, hogy mi van az emberek fejében, az energiapolitika nemcsak a szakértők és az érdekcsoportok ügye, az is számít, hogy mit gondolnak felőle az emberek. Demokratikus politikus mozgósítható energiáira jótékony hatással van, ha a választó polgárok fejében is sürgetőek a gondolatok és sürgetőek a követelések. Azonban teljes zűrzavar uralkodik etekintetben. Egyik nap azt halljuk, hogy néhány év múlva teljesen elfogynak a hagyományos energiahordozók, és leáll az élet, a következő nap azt halljuk, hogy még bőven vannak tartalékok, a harmadik nap meg azt, hogy nem baj, ha elfogynak, mert úgyis léteznek új megoldások, amelyek majd egy csapásra minden gondot megoldanak. Negyedik nap meg azt halljuk, hogy ugyan ilyenek léteznek, de ezek olyan drágák, hogy ezek nem fognak rövidtávon megoldást hozni. Tehát ez a zűrzavar gátolja a demokratikus politikát abban, hogy egy olyan egyértelmű közvélemény alakuljon ki, amely nyomást gyakorol a politikusokra, és irányba állítja a működésüket. Ezért nemcsak az energiapolitikában, hanem az arról való nyilvános gondolkodásban is rendet kellene tenni, nemcsak az energiapolitikai gondolatokban, hanem az információk piacán is szükséges volna szemléletváltásra. Nem lehet az információ piacán sem mindent alárendelni a rövidtávú megfontolásoknak és a rövidtávú haszonszerzésnek, mert oda jutunk, ahova jutottunk a pénzpiaci válság során.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az én véleményem az, hogy Magyarországnak szüksége lesz egy energiastratégiára. Mint kormányzásra készülő politikai erő rendelkezünk afféle munkacsoportokkal, amelyek annak az útját keresik – úgy tűnik, nem is eredménytelenül –, hogy Magyarország húsz éven belül, húsz év alatt megszüntesse az energiafüggőségét, amit a nemzeti szuverenitás fontos alkotóelemének látok. Egy leendő magyar kormány nem tűzhet ki maga elé ennél kisebb célt. El kell indítani azt a programot, amely húsz éven belül garantálja Magyarország energiafüggetlenségét. Az energiakérdés elvisz bennünket a közép-európai országok együttműködésének kérdéséhez. Itt van Topolánek miniszterelnök úr is a társaságunkban. Nekünk mindkettőnknek vannak személyes tapasztalatai arról, hogy milyen nehezen működik a visegrádi négyek társasága. De talán mind a ketten emlékszünk arra, hogy ha nehezen is működött, mégis működtettük, mert mindannyian érezzük, hogy a világban olyan változások mennek végbe, amelyek oda vezetnek, hogy Közép-Európának jól megkülönböztethető, saját érdekei lesznek. A kérdés csak az, hogy a lengyelek, a csehek, a szlovákok és a magyarok mennyire képesek ezeket a jól felismerhető, közép-európai érdekeket beépíteni a saját politikájukba.

Én biztos vagyok benne, hogy a közép-európai térség energiabiztonságát a közép-európai országok együttműködése nélkül nem lehet megoldani. Biztos vagyok abban is, hogy az ellenséges kivásárlásokkal szemben, bár rövidtávú sikereket, mint Magyarország – ugyan mutathatunk föl –, de hosszabb távon csak egységesen tudunk védekezni. Ezért energiabiztonsági alapok, közös vállalkozások fölállítása, közép-európai társulások létrehozása a lengyeleknek, a cseheknek, a szlovákoknak is és nekünk, magyaroknak is érdekünk. Az is világos, hogy amíg az észak–déli irányt nem építjük ki – legyen szó közlekedésről vagy energiahálózatokról –, addig a közép-európai országok kiszolgáltatottak maradnak. Az egyetlen dolog, amit kívánhatunk magunknak, hogy a lengyelek, a csehek, a szlovákok és a magyarok ne viselkedjenek úgy a következő években, mint az Öldöklő angyal című film szereplői tették. Az ajtó nyitva van, itt az ideje, hogy ki, vagy – ha úgy tetszik – belépjünk rajta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Download address .pdf (en/hu)